ez is csak egy este, gyémántba, de veszve

Lehetne örülni, hogy kialudt egy lámpa, lezuhant a búra, aztán visszagyulladt újra, lehetne vidámkodni a hajón, ami komp sem lett, de bőrönd és csákó sem, meg kuncogni, hogy zavarba hozott a pincérsrác l u c k y f c u k feliratú mellkasa, kit ne hozna zavarba egy ilyen mellkas, a kérek egy sört közben majdnem rákérdeztem erre is, hogy tényleg ilyen (milyen) szerencsés ő? és lehetne-e, de ilyet kérdezni nem lehet, meg sörök is fogytak, és nagyon jó ez így, hisz holnap délben újra találkozunk a medence mellett, de…

… és ezután nem jön semmi, semmi letargikus cinizmus, lemondás vagy sokatmondó csönd, és semmi olyan sem, amit ismerek.