A tegnapi nap egy montage volt, semmi nem függött össze semmivel, egyetlen végigérő íve volt, én magam, egy ívecske, egy cérnányi palló, sok-sok csomóval, amin hajtottam egyensúlytalan.
Margitsziget: friss, zöld levegő.
Árpád-híd, Angyalföld: szikrázó toronyházak, sínskálák, betört ablakú gyárak. Egyszer majd lesz egy nagy gépem, és kaleidoszkópot fényképezek belőlük. (A gép, ami mindent lát, és sokszorosan ad vissza: nagy.)
Erzsébetváros: óvóhelyrendszer, ma pince. Ide is vissza kell jönni fényképezni, a lépcsőházba is: kovácsoltvas virágkilincsek, sugaras nap az udvar üvegtetején. Tökmaggal töltött leveles tésztát eszünk, ez is olyan lehetetlen és távoli: tökmagtöltelék. Ki látott már ilyet? És egy néninek elpattan egy hajszálere a boltban, könnyedén összevérzi a padlót, felmossák.
Rakpart: a minden nap látott rakpart. Ma este különösen poros és lomha. Éjjel majd hiányozni fog a nyáreleji hársillat.
Petőfi-híd, két hídfő: két hosszúlépés a kalapos japán lemezeire itt, meg egy tea a párnákon a másik végen, nehogy túl hamar hazaérjünk. A hídon egyébként tényleg hosszan és sokat lépünk, "jó is lesz, ha valaki elkíséri a hölgyet [sánta szegény és hátha lelopták a biciklijét a lámpaoszlopról, az nem is lámpaoszlop, csak villamosfeszítő vas, és egyébként az átjáróba tetted, hova máshova?]", meg egy ideig állunk egy kib* körben, ahol a sötéten kívül nem nagyon nő semmi más, ahogyan az már szokott ilyen helyzetben. Azért nyugodtan szemléljük, belélegezzük a komótos semmit lámpával vagy vakon.
A nyár közepe lehetett ez az illanó semmiségekben gazdag, sehova sem tartó nap.
No comments:
Post a Comment