Újra láttam tegnap két biciklist: este a Petőfin gurultak, akik délelőtt a Margit-hídon. Egy-két régi-új ismerőst, új hajjal vagy régebbi házibuliból (– Ti honnan ismeritek egymást? – Egy házibuliból. – Komolyan? És kiéről? – A tiédről.). Végül egy macskát kétszer. (Miért kell megjegyeznem egy macskát?! Az egy állat. Ráadásul sötétben!)
Ma pedig kétszer voltam a boltban, új pénztárosfiú van, göcsörtös orral és világító kék szemmel, meg szép a csuklója is, lehet, hogy azért a pénztárgépezés a munkája, hogy látsszon. Azt játszuk, hogy kölcsönösen zavarba hozzuk egymást, délután bénázásig (ő leejtett egy egész tízezrest, én csak a szokásos pénztári paneleket mondtam túl hamar), este széles vigyorig, és elpirultunk azon, amit vettem. Csajosabb izét, mint az Unicum. Próbaképpen.
No comments:
Post a Comment