nem mer odanézni

Súrol, hang nincs, odanézni nem mer, de aztán mégis, van-e sötét folt? van, de nem látja tisztán, oda teljesen nem néz, hátha holnapra csak volt, de nem, a konyha köve fölötti egy centi már piros, mélyen, de megvan, nem veszett el mégcsak a köröm sem, és bemártja a jeges vízbe hosszú perceken át, és arra gondol, hogy ezt megírni igazán olcsó ötlet, egészen közeli, de a szíve mellett fáj a mellizom, az a félelem, így muszáj, nézi tehát, bámulja soká, meg fájlalja, hogy talán vissza nem hajlott az egész, meg mozdul is, ahogy kell, ez egy kislábujj, holnap kék lesz, alulról meg egy lila paca, meg megszámolja azt is, hogy ez az első komoly sérülés, óriási: ennyi idő alatt, de akkor biztos szimbólikus, de az is lehet, hogy nem, vagy talán később, nem tudja ezt most senki, szóval megvan a lábujj is, meg a köröm is, sok összeszorított méter után hazagurult, a kis.