zagar

Az új barátaimmal megnéztük tegnap Zagart. Rajongok érte, mert őrjöngve játszik. A szintiállvány lába remeg, be akarja vetni magát a közönségbe.

(Aztán táncoltunk lakodalmasra is, olyanra, mint Kapolcson a Hihetetlen Miliő kocsmában, csak ott nem mertünk a tánctérre lépni a fürkésző, dacos, ősemberi lelkületet tükröző tekintetek miatt, de a hajón igen, aztán egyre keletebbről szólt a zene, egy balkáni tangóharmonikából, majd remek arab ritmusokra mezítlábaztam, bár talán a csörgő ritmusok csak bennem szóltak, de jó volt úgy is.)