a síneken is

Bejött reggel egy kézihintóval Golyó és Frank Zappa, beleütköztek mindketten a capatobba, elflesselgettek a régivágású kenyérpirítón, majd beültették a hintóba a nagymamámat, berakták a még nagyobb kocsiba, beszálltam én is. Útközben arról fecserésztek, hogy az ifjú Miss Zappa hogyan rándult le Zamárdiba egy fiúhoz, hogyan szállt le eggyel hamarabb, hogyan nem telefonáltak egymásnak, hogyan sértődtek meg mindketten, hogyan adott ő atyai fejmosást (bazmeg, te lány, nem lehet könnyű veled), a másik meg kontrázott, hogy egyszer ő egy ikerpárral járt, papíron persze csak az egyikkel, csak néha tévedett, és a nemnője iker meg hogyan sértette vérig, amikor Golyónk hiába várta a robbanó szerelmi hevületet. Nagyon kedélyesen végighajtottunk az összes villamossínen a Mechwarttól a Széna térig, útközben beszállt egy féllábára sánta, fél szemére vak öreg hölgy, férje szintén Lovas, ám néhai, az én nagymamámnak is volt egy ilyen, és még él is, szóval még összefüggések is keletkeztek, amikről csak én tudtam egészen mostanáig. Aztán megérkeztünk, elfoglaltuk a lakosztályt. Hát így telt ez a mai kezdetben borús és jeges, de mostanra ragyogós reggel.

Vodkakávét nekem, és holnapi vibrálós hajnalt.