testek

Megnéztük a testek (a) kiállítást. Nagyon szépen vannak beállítva a halott kínaiak, börtönlakók és megkínzottak is talán, megmutatják, mitől olyan erős és törékeny és esendő az ember, aki mi vagyunk, meg ők is voltak valamikor, hogy kosaraznak a vénáink, látható, hogy a nők melle tényleg utólag van a mellkasizmokra szerelve, hogy hol szőrös a bőr és billentyűs az artéria, hogy nő a borsóból magzat, mert a növekedés a hetedik napokon sem pihen, és az agy is barázdul nap mint nap, ahogy a gondolat rezdül. Látható még egy saját magát kézenfogó, táncra pördülő pár, csontváz az izmaival, meg egy sárkánytarajos futó: az izomkötegeit hordja úgy, mint szétnyíló gallérokat és mandzsettákat képező vörös páncélt; meg bőrruha, szabadon lógó herék kis fehér kukacok mellett, lépek (spleen angolul, de mi van a vérünk mérsékletével?), májak zsugorban, szívek nagy jó egészségben, a négy billentyűből kettő tényleg nem lehet elég erős, petefészkek intenek, hogy gyere, meg sok barna szem, néhány visszanéz. És a végén megfogható egy polimernyákkal átitatott, majd vákuumban kövített egész máj (másfél kiló ott a kezemben), és egy tenyérnyi szelete az agynak. Végezetül megsimogathatók az álmok, a szerelem, a beszédközpont, valami dallam, talán téboly vagy tervek, és az élet.