állóhajó (utazás)

A hajón táncolni egy másik dimenzió, mert közben nem arra gondolsz, hogy most egy hajón vagy, talán meg sem lepődnél, ha valaki elkötné, leúsztatná a Dunán, majd visszavontatnák a partról kötelekkel, fel sem tűnne, hogy ez egy spontán elúszó hajóparty, mint ahogy nem tűnik fel az idő vonulása sem, órákat töltesz a zene hátán, miközben agyad egy kis szeletkéje egészen józan és filozófikus, átgondolod például, hogy négyéves kori önmagadból következik-e az, hogy most itt ugrálsz és varázsolsz a fénnyel, hogy mit szólnál a huszonvalahány évvel későbbi te-hez.

(Hajnalban még nyár volt, reggelre ősz lett, és negyvenkét nap önvisszatartás után szabadjára ömli magát az elrongyolódott vér itt Budán, ahol az elmúláson kívül nincs semmi, de az olyan ünnepélyes, hogy betölt és megszépít mindent, tehát egyben várakozunk is: mi fog jönni ezután?)