már megint vasárnap

Alig múlt el a délelőtt, és már felszippantottuk a port a másik szobában, én meg a nagy piros ormányos, bemásztunk egy hegybe pénzért megnézni megint a rokokó rokolyás dámát meg a denevérkaput, és akkor most alszom megint egy picit, hátha rájövök közben, hogy folytatódik.

Úgy, hogy átrendezem a túl nagy másik szobát (túlszobát), és klasszikus zenei leckéket veszek a lemezjátszóval. Legyen mondjuk Dvořák.

upd.: Dvořák jó, átrendezni lehetetlen, mert minden csupa szék, asztal meg szekrény (kilenc darab szekrény a házban, ez még polgári mértékkel is túlzás), viszont nem lettem ideges, annyira meglepett Offenbach egy igazán progresszív felvételen: Orpheus az alvilágban, ahol szintúgy minden csupa régi bútor, nyikorognak a karfák, sírnak a sarokvasak, meg van valami nő, remélem nem bújik ki a lemezborítóból éjszaka táncra perdülni a két varrógépen. Tán át is megyek oda aludni, hogy felvigyázzak.