Szól ez a fontos zene, miközben valami nagyon fontosat és szomorút magyarázok, valamit, amire talán felkészített még nagyon régen az a pár feketén csillogó lemez, a keshedt kutya könnyfacsaró nézése a borítóról, és közben az kattog az agyam egy szimbólumozó és rendszerépítő zugában, hogy ez olyan zene, ami nem is szokott semmilyen kocsmában sem szólni, sohasem.
És tegnap este szólt.
És tegnap este szólt.
3 comments:
a másik agya pedig elraktározta azt a nagyon fontosat és szomorút, mert nem tudta, hogy miért, de azt igen, hogy fontos és szomorú.
Nem lenne túl vicces, ha nem…
nem, ilyennel nem viccelünk.
Post a Comment