Mert dolgozom, a dolgozás kedvéért, mert mellettem a szótár a szavak kedvéért, s hogy tanuljam közben az újat. Mert kimegyek a szürkében az utcára, mert végre jobban vonz az avaros sziget, a víz, hogy a barátaim maradnak az izmaim, hogy a barátaim maradok. Mert végre jobban vonz, mint titkon a felmosórongyom lenni a sötét és nedves lakásban.
És az álom: órákon keresztül játszódott, a HÉV-en. Málnahabszínű állomáson vesztettem el őt végleg, zippzáras, kockás bőrönd volt nála, fémkeretes szemüveg, nyugtalan, barna szem, a tanítványom volt és a táncostársam egyben, de meglógott egy küllondoni állomáson, leszállt a kék konténerek között és eltűnt, aztán Gödöllőnél mondta komoly és két keresztbe tett deszkával lezárt arcvonásokkal Dzsekk, hogy felejtse el, nem érdemes, úgysem fogja viszontlátni, és akkor én néztem őt egy fél percig, félig nyitva volt a szám is, és nem mondtam semmit, mert akinek mennie kell, annak mennie kell, elment hiszen úgy is, és minden mindegy volt, hiszen sütött a nap, meg zöldelltek a levelek, meg ott volt az a nagy tömeg is, benne Dzsekk, aki a megállómig elkísér azért. Aztán úgyis tudok vigyázni magamra.
És az álom: órákon keresztül játszódott, a HÉV-en. Málnahabszínű állomáson vesztettem el őt végleg, zippzáras, kockás bőrönd volt nála, fémkeretes szemüveg, nyugtalan, barna szem, a tanítványom volt és a táncostársam egyben, de meglógott egy küllondoni állomáson, leszállt a kék konténerek között és eltűnt, aztán Gödöllőnél mondta komoly és két keresztbe tett deszkával lezárt arcvonásokkal Dzsekk, hogy felejtse el, nem érdemes, úgysem fogja viszontlátni, és akkor én néztem őt egy fél percig, félig nyitva volt a szám is, és nem mondtam semmit, mert akinek mennie kell, annak mennie kell, elment hiszen úgy is, és minden mindegy volt, hiszen sütött a nap, meg zöldelltek a levelek, meg ott volt az a nagy tömeg is, benne Dzsekk, aki a megállómig elkísér azért. Aztán úgyis tudok vigyázni magamra.
No comments:
Post a Comment