derékig érő haj

Semmit sem ér az a derékig érő lobonc, semmit, én mondom. Három vaskosabb fényképészeti album, kétszer két vonatjegy az ország körül, valahány üveg vodka és gin, a legjobból. És csak, ha egyenes. Ha hullámos, már használhatatlan. Azt senki ki nem vasalja. Mit tudsz kezdeni vele? Aztán eladják százért, százötvenért. Mások rövid kócát toldják meg vele, valaki idegen fején fog díszelegni és piszkolódni az a haj, azért a kevés pénzért.

(A gimiben a Judit kiszökött Németországba züllött életet élni, és úgy jött haza, hogy levágatta a hosszú, szőke haját, és abból. Abból pont futotta a jegyre Budaörsig. Azóta folyton kopasz, meg híres. De mindig köszön nekem és én is neki, mert emlékszünk, hogy mi volt akkoriban, amikor ez volt. Ez a szökős-hajas sztori.)