Olyan vagyok, mint egy felnőtt: azt akarom mondani neki, hogy talán jobb lenne, ha betenné ezeket a szanaszét kuszálódó papírokat valami dossziéba, nehogy elvesszenek, szakadozzanak. Így, ezzel a talán jobb lennével. Leállítom magam: nem lenne jobb, biztosan nem, nemhogy talán. És ha elszakadoznak? Elvesznek? Csupa félelmetes el, pedig dehogy. A sokszorosítás öröme az örök-ség, pont ez benne a szép és a biztonságos. Ugyan. Fénymásolok százat, nyomtatok ezeret, de legyen meg neki a kuszaság öröme. Az is az övé.
No comments:
Post a Comment