Az a pár hét pár éve, amikor a kezem végleg megváltozott: hátramaradtak a párnák a múló időben, finoman megmutatkoztak a csontok. És most, négy évvel később látom: a lábfejem is felnőtt. Nyáron még puha, terjengő tappancs. Emlékeztek? A papucsok a pedálon. Most meg boltívet domborít. Irigyeltem mindig a gömbölyded, csontos rüsztöket férfiakon, nőkön. És most íme. Csodálatos. Valakinek látnia kell, megnézni közelről. Kézbe venni. Ilyen. Ilyen lettem. De szép!
2008/12/06
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment