átönt

Zárva, nyitás január tizenke… ehh. Fene. Megfordulok. Átgaloppozom az úton – az autóknak piros, átugrálok a harmadik és a negyedik között, a szembesáv üres. Szétnézek a járdán. Most merre? Telepatikus vagyok, a halványszürke elegáns srác már veszi is ki a fülhallgatót a füléből. Botcs, nem beszelek madzsarul. Virágkék szem! … a shop nearby? What shop? Izé, kajára. Stoptábla, ott jobbra, nagyon pici. Thanks. De hálás vagyok. Megérintem a könyökét. Thanks. Szürke kabátján lángol a piros kesztyűm. Úristen, hogy örülök. Átöntöm a szemébe a thanks-t, hogy lássa, lássa és emlékezzen, hogy tudok örülni, és megfordulok, galoppozom tovább a boltba.