Egy idő után mindig kilyukadt a kályhán a vaslap, és akkor fölvetültek a lángok a mennyezetre. Az ágyból pont oda lehetett látni, mindig erre aludtam el télen, a lángok táncára odafönn. Egyik reggel elmondtam a testvéreimnek is, heten voltunk testvérek, hogy figyeljék majd, hogy lángol a mennyezet éjjel. Anyámék szívszakadva rohantak a padlásra, hogy megtalálják az éjjeli tűz fészkét, de nem találtak semmit. Este odahívtam anyámat az ágyhoz, mondtam neki, hogy nézzen föl, nézze meg a lángokat fölöttünk. És akkor anyám elmosolyodott, mert meglátta odafönn a titkomat. Aztán betakart, mindannyiunkat egyenként a nagy ágyban.
No comments:
Post a Comment