A kezdet kezdetének vége, ma kezdődik a kezdet közepe. A sok egyéniségből egybefolyó, színes paca lett, egy örökké izgő-mozgó, zajos gombolyag. Benne is vagyok, táncolok a palettán, és kívül is, nézem messziről a képet, ezt a kavargó graffitit. Csak a világítás rossz, hol a szemembe tűz a reflektor, hol a tükröződés miatt nem tudom kivenni a vonalakat, hol magam is tiszta festék vagyok. Például ömlik rólam a piros, a rózsaszín meg a narancs és a szememből a könny, amikor elfordulok, mert nagyon dühös vagyok, hogy szinte mind elfelejtették, sőt elvesztették a nekik rajzolt feladatlapot, és nem akarom, hogy lássák, hogy sírok a nevetéstől. Hosszú percig ráz, és nem tudom, mennyire lepi meg őket.
No comments:
Post a Comment