[nem nem vs. nem] vs. elkeseredik

Mielőtt elkeseredem, hogy hányszor nem sikerült nemet mondani, számoljam össze, hogy hány – sokszor egészen váratlan – helyzetben sikerült.

Ott van az ilyenkori összeszorított szájú, bólintó hallgatásban.

[Hogy nem mondhatok semmit arra, hogy V tanárnő hirtelen egyest adott, mert nem tudtad (még mindig, fiam!), hogy a -val, -vel, arra van külön szó angolul, úgy hivják, hogy with, hogy nem veheted le a kabátod, fiam, mielőtt elmagyarázod, miért késtél ((!) késésindokok: kutya, macska, teknőc, vekker, fúró – ellopták, elszökött, kiugrott, el kellett vinni), mert Ny tanárnő kikel magából és ordibál, hát én ez vagyok, aki itt állok, Z Bori, és megbeszéljük majd, ha én adok hirtelen egyest a többismeretlenes mondatodra, és ha én kelek ki a késve érkező kabátod miatt. Addig én erre nem mondok neked semmit, érted? Értik.]