Nyár van, és két benzinnel harmadig telt befőttesüveg pöffeszkedik a párkányon. Nyár van, de az ablak inkább csukva, a benzinszag kifelé, az utcára terjed.
Nyár van, elindulok féléjfélkor bárhova szinte. Nyár van, szétvetett vállal, gyalog.
Nyár van, asztalokról nyúlok idegen dobozért, enyém az idegen doboz, a kék öngyújtó a miénk.
Nyár van, nem érkezünk meg, elég a park.
Nyár van, a holnap reggel a jövő év kezdete egyben, egy könyv.
Nyár van, hazatértemkor pirított hagymás pogácsát eszem savanyú uborkával, hagymával. Ezzel az ízzel a számban írok. Nyár van, nevetve kérek bocsánatot a lánytól az éjjeli buszon, akit szinte leütött a pirított hagyma, de nem én tehettem róla; én azért bocsánatot kérek. Nyár van: a hagyma röpült, a hagymát behajították.
No comments:
Post a Comment