2009/04/09

a piros és az arany festékszóró

A festékszórót irányba kellene tartanom, magamtól el, de én sokszor magam felé tartom, és olyankor előbb érzem a hűvös fuvallmot, minthogy eszembe jusson, hogy ebben festék van, és tényleg, festékes a fuvallm, már piros is a karom. Meg a körmöm. Három napja pöttyös a hüvelykujj-körmöm, hol arany, hol piros. Szeplős.

Aztán furcsaság az is, és mindenható vagyok olyankor, határtalan és szabad, hogy a konyhában fújom a vasat vele, és akkor szétoszlik a levegőben a le nem csapódó festékfelhő, elporlik, és nem lesz a padló sem arany, sem piros. A hűtő, a tűzhely sem. A levegő arany és piros pár tucat másodpercig, ahogy a festék porzik, aztán eltűnik az egész, eloszlik a látványban a felhő, csak a szag marad.

Meg aztán még az is nagyon fura, hogy amikor először ráfújom az aranyat vagy a pirosat a feketére és a szürkére, az első rétegben nem látom meg a színt. Pedig színes, arany vagy piros, de tudom alatta a feketét vagy a szürkét, és azt látom. Sok réteget kell kifújnom ahhoz, hogy lássam a valódit, az aranyat és a pirosat a vázon.

Kattog is a festékszóró, ha rázom, jó kis hang ez a kattogó.

No comments: