telihold előtti zaj, csönd

…kiment tehát a gangra, csiszolni, megőrjíteni, befesteni a vázat. Levette a gyűrűit, fönnhagyta a zöld nyakláncot, átvette a nadrágját bőre és kopottra, föltűrte a szárát a virágos zoknira, és erőteljesen esett neki a festéknek meg a vasnak. A hangfalba Faith No More-t rakott, Joy Divisiont és Mobyt, valamint az Amszterdami Kikötőt francia eredetiben és angolul David Bowie-tól, meg néhány Manu Chao-t és Negra-t, hogy valami vidám is legyen, a hangerőt fölgyűrte szintén. És akkor volt az, amikor kezdett már fájni a keze, a körme piros volt és ragyogott a bőre a bronztól, hogy a szomszéd csávók, feketék, mint a nigériai éjszaka, kipakolták a székeiket az úgyszintén a gangra, letették a földre a söreiket, kinyitották az ablakot, hogy áradjon a hip-hop, hangosan hőzöngtek afrikaiul, és közben nézték őt meg a kezében a vázat. Összeráncolta a szemöldökét, összehúzta a gyomrát, nem tetszett ez neki. Aztán oda is jött az egyik, hablatyakcentussal magyarázott, hogy milyen szépek itt a lányok, meg Észtországban az óvodások is milyen aranyosak, és hogy de kár, hogy itt lakik egyedül ebben a nagy lakásban, mármint ő, a lány, aki itt ezzel a smirglivel vacakol, bár szeretne biciklizni ő is, de nem tud, de majd megtanul, ha másért nem, hát a lányok kedvéért itt Budapesten, és ha gondolja, akkor mehetnének együtt hip-hop-ot hallgatni, ha másért nem, hát for fun, és akkor már le volt csiszolva a matricamaradék nagyja is, és akkor ő kezdett kicsit tartani ettől a nagy vehemenciától. Meg a magyarázkodástól is, hogy most miért egyedül, hogy ez hogy lehet, egy ilyen szép lánynak… Á. Ezt elmagyarázni? Hogy az nem úgy van, hogy az nem csak az esztétikán múlik, meg nem az a lényeg, meg… á, elmagyarázni ezt nehéz, és minek. Úgyhogy mosolyog bátran, aztán elköszön, lefaragta a körmét a matricakaparás és a homokszemcsék, elég volt, elég ebből a hirtelen nyárból, a trikós sörözgetés ideje még nem jött el, a beosztatlan óráké sem, gyerünk, dolgozzunk holnapra, nézzünk filmet két hét múlvára, ezt gondolja, hogy legyen mégis inkább rend, valamiféle csönd és nyugalom, hátha a káoszba belecsavarodna az este.