Szóval az volt, hogy törökülésben ültem a padon megint, mint régen is mindig, és elmeséltem, hogy hogy lettem tanár, és az ofő emlékezett, hogy régen hangosan hangoztattam minden égtájéknak, hogy na tanár, na az nem, soha, valamint ki van festve a plafon jópár kazettája temperával, és az osztályunk fala narancssárga, rozé és bordó csíkos, a lépcsők zöldek és pirosak, meg a padod lent szintén, szóval örülök, hogy a gyerekeknek, akik éppen oda járnak, jó ott.
Meg mindenki elmondta, hogy mit és hol, és senki nem lepődött meg senkin, senki nem lett meglepő. Még én sem. Meglepő.
Meg mindenki elmondta, hogy mit és hol, és senki nem lepődött meg senkin, senki nem lett meglepő. Még én sem. Meglepő.
No comments:
Post a Comment