Folynak le a belső udvarban a dolgok a gang négyszögén, a négy falon körbe, rohangálnak körbe a korlátok, fölül a visszafogottan fénylő ég, szemben otthonosan vetkőzik pizsamára egy család, mama és két fia, egy nagyobb, egy kisebb, a papájuk ki-be járkál, én meg bámulom őket bambán, bámulok bele az ezer wattos fürdőszobakörtéjükbe, mert függönynek híján van a számos ablak, a fakó égen pihentetem a szemem és a piros bársonyon nyammogok a torkomon, rábólintok elvetően néhány szókapcsolatra, szaladni akarok vissza írni meg beszélni inkább itt, meg elmesélni a mát, meg egyáltalán, szóval végül lejövök a sötét lépcsőházban a lift körül, és könnyesre röhögöm magam vicceken; hosszú volt a ma, vallomásos, építhetnék sorrendet akár, fontosságból.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment