Balettról álmodozom néha. Hogy imádok egyedül egy tükrös pincében feszített lábbal hajlongani, előre és hátra, az ujjaimmal érinteni a padlót és hátrahajolva az eget, rezzenéstelen arckifejezéssel feszülök és tekeredem ki, a lapockám időről időre összekoccan. Vas combizmokon piruetteznék a zongorabillentyűk hátán. De nekem nincs türelmem ehhez a grandiózus önimádathoz, ehhez a nárcisztikus és gyöngyörű, magányos magánszerelemhez.
No comments:
Post a Comment