megáll a szívem

Valami lányokkal álmodom, valamit beszélgetünk, jól vagyunk. Megdermedek álmomban: valaki ül az ágyamon. Ül az ágyamon, nyomja az oldalam, keze a tarkómon. Lángol a tarkóm. Bejött egy ember. Segítsetek. Nem tudok megszólalni, pedig mindannyiótoknak akartam egyszerre kiabálni. Levegőt sem kapok, megáll a szívem. Bejött ez az ember, és meg fog tenni mindent. Rettegek. Feketében van, úgy képzelem, nagy kesztyűben, az arca is fekete. Úristen. … Valahogy kinyitom a szemem. Kapok levegőt. Én vagyok az. A szobámban. Ezt többször is átgondolom: én, a szobámban. Üdv újra a valóságban. Percekig nem tudom elhinni, mostmár ébren, hogy a valóságban vagyok és élek, viszonylag boldogan. Körülnézek, megköszörülöm a torkom. Kipróbálom, van-e hangom. Van. Üdv, Bori. Alvás újra a való világban.