napos

Voltunk az erdőben táncolni, és a végén nem napfelkelte volt, hanem egyszercsak kirobbant a bokrok mögül a Nap, és ott ragyogott meg sütött forrón, és ez volt a reggel.

Egy lány, Vera, megkérdezte tőlem, hogy ugye azért nézek arra, mert onnan várom, hogy előbukkan, és aztán látta, hogy minden színem napos. Narancssárga, ciklámen és piros. Tetszett neki.

És az után, hogy megálltunk az egyik utcában röhögni az aggregátorszínpad (indusztriál-minimál) mellett, néztük, hogy te, az ott nem a Tihanyitomi, á, biztos nem, csak hasonlít rá és be vagyunk tépve, és képzelgünk meg az nem lehet, és akkor odajött, és beszélgettünk vele nagyon okosan, még a Selmeci Hagyományokról is.