Egy vita a feketében, kövek egymás szívéhez, mert az élet nem könnyű, nem tud más lenni, nem bír. Reggelre a kövek szétszóródnak a Balaton partján körül, nagyjából.
[És én a szívemre teszem a kezem itt előtted, hogy soha nem is kértem mást. Hogy legyen könnyű. Nem tudom azt kérni, nem bírom.]
[És én a szívemre teszem a kezem itt előtted, hogy soha nem is kértem mást. Hogy legyen könnyű. Nem tudom azt kérni, nem bírom.]
No comments:
Post a Comment