tetszett

Elmentünk berúgni a … után, és jó volt, mert tetszettek a frissen pácolt fenyő lécek, amiket vihar még nem vert s nap is alig, tetszett a tűsarkús énekesnő végül fehér habos blúzában (az elegánsak úgy mondanák, zsabós, de én ma, ha lehet, nem lennék elegáns, elég), tetszett a kolbászos-hagymás kóbuci, ha csak elméletben is, tetszett a forró sárgabarack, tetszett a málnaszörpbe áztatott fröccs, a málnaszörp sűrű, mint a vér az ereinkben, és a vérünkből jönnek a szavak, ha végülis azt mondjuk, amit elismerünk, és én ma azt mondtam, és még odafelé a Duna, Óbuda felé menve a Duna mindig különösen gyönyörű, a macskaköveken ide-oda verődő fények, és a fölöttük rezgő falevelek, ez mind az, gyönyörű, tetszik, és itt ennek most vége…; … és a Szomorú Vasárnap csütörtök este igazán nem vehető velejemig, átvágható ereimig komolyan, nevetek azon is, tetszik; …érjek haza – villog elől a fehér, hátul a piros.