fadette

Amikor leszedtem végre a pókhálókat is a konyhaplafon szegélyéről körben (kinek a kedvéért is szedtem le őket? A pókhálók mutatják az idő múlását, én együttélek a pókhálókkal, szóval kinek a kedvéért is?), és kidühöngtem magam, mert túl sok a tárgy, a szösz, és rá kellett jönnöm, hogy túl nehéz a porszívó, az a legnagyobb baj, a porszívó istenesen nehéz, ide-oda cibálni, rakni, mert nem jön magától, nem ugrik át, bogozni körülötte egyfolytában a madzagokat, őrület, mit meg nem tesz, hogy rosszul menjenek a dolgok, akkor, amikor ezek lelankadtak, rájöttem, hogy a porszívóval kell ordibálni, sőt megpróbálom megígérni most, hogy ezentúl csakis megszemélyesített tárgyakkal ordibálok, rájöttem, hogy a porszívó neve Fadette, és dühödten rugdalhattam, hogy az istenfádat, Fadette!