pettind

Jöttünk a vonattal, és belefutottunk abba a kérdésbe végül, ami, legyünk őszinték, föl sem szabadna, hogy merüljön ebben a mi szakmánkban, pont, hogy velejében kellene megfojtani ezt az emelkedő undort, kupán vágni még a víz alatt, szóval fölmerült a kérdés, hogy mi van, ha utálatos a gyerek, ha horror már csak ránézni is, kövér, vicsorog, folyton sértődött és tenyérbe mászó, akaratos, kukacok mászkálnak a fogai között, szóval hogy mit kell ilyenkor csinálni. Hogy tesz úgy az ember, mintha a kukacok rózsák volnának, mintha nem lenne büdös, mintha a világ legtermészetesebb kérdését tenné föl, amikor úgy kezdi enyhén kacsintva, hogy ugye a tanárnő is azt gondolja, hogy így meg úgy, hogy ez azért már túlzás, szóval hogy nem rázom meg és kiabálom a képébe, hogy szerintem is túlzás, de nekik jól áll és szeretem, és nekem is jól áll, és te azonnal gondold át az életed, mielőtt újból effélét kérdezel, szóval belementünk ebbe a témába, mert ült ott egy kislány a másik ablaknál, egy nagyon kövér kislány, a mafla papája csak közhelyeket tanított neki és kötözködést, és a kislány fejhangon visított a fél zsömléért, amiből kihalászott még egy plusz kolbászkarikát is magának, a nővére idiótának szólította végig, szívesen otthagyta volna Edinát a vonaton még Tárnok előtt, de a mafla papa erre sem mondott semmit, hanem csak az volt, hogy Edina is leszállt velük, és az ajtó felé menet hátrafordult ránk, és végigmért minket, de gonoszul nézni nem tudott, egy nyolcéves, ha nem elég okos, talán nem is tud gonoszul nézni, szóval utáltuk a gyereket nagyon. És szégyelltük magunkat közben. Például akkor is szégyelltük, amikor visítva röhögtünk a mini megálló mini megállótábláján, hogy Pettind, a szög pont a dét takarta félig, sosem láttuk ezt a várost még, de ott van, Martonvásártól ide vagy oda, és a kislány fölvisított a papa orra alá, hogy most min nevetnek a lányok? A papa meg hümmögött és hammogott csak, és nem mondott semmiféle viccet, nem disznó viccre gondolok most, hanem csak valami kis mini viccre, hogy a lánykája tapasztaljon valami váratlant és mulatságost, ami nem fél kolbászos zsömle potya kolbászkarikával. De nem mondott. A mamát el sem mertük képzelni; leszálltak Tárnokon.