apás szülés álmomban

Rohanok a kórházba, a többiek már ott vannak, esetlenül téblábolunk a folyosón, villog a neon, kinn már szürkül, tükröződik a szürke előtt az ablaküvegen a sok kórház-zöldi szín, az anyám a bordó farmerjában, én is valami őszi ruhában, a barna vagy a szürke pulóverben talán, még hosszú a hajam az álom szerint, és fülelünk az ajtóra, az ajtó mögött a tesóm és sok vér, apás szülés, drukkolok a tesómnak meg a csajának, hogy nyomják ügyesen, szüljenek okosan, és aztán nem tudom, mi történik, csak zokogok, zokogok álmomban.