Megfeszítheted az idegeimet, játszhatsz rajtuk, elzongorázhatod a Für Elise-t, azt hiszed, lágyan szól az, de hamis a hangod, vered a billentyűket, félrecsúszik az ujjad a fehér elefántcsonton, nekikoppan a feketének, hamisan szólok és őrjöngeni kezdek, tébolyodott hangon szól a fekete zongora, koppannak a lábak, rácsap a lábadra a pedál, hát kitől kérdezted meg, hogy fölemelheted-e a klaviatúra fedelét? Magadra vess, ha csakúgy játszani kezdesz, magadra vess, ha fojtott hangon nyekergek csak, magadra vess, ha kilökdösöm Elise-t a lépcsőházba és nem érted, miért; kapd el a kezed! Óvatosan az idegzongorámon, kapd el a kezed, óvatosan velem, ha nem tudod, honnan jövök és hova tartok épp.
No comments:
Post a Comment