ma nincs idő meg tér

Ma nincs idő meg tér, vagy minden óra és minden tér van egyszerre, tíz órát alszom, majd ébren alszom és álmodom, a lábam önmagamból kilóg, elbotlik a betonon, nevetni kezdek és a könnyem törölgetem, elveszítem a kijelölt sávokat, a kerítést, amin belül vagy kívül a napot terelgetem, nem vagyok százas, a létra nem elég magas, vak a villanyom és nem izzom én sem semmilyen hőfokon, gazdaságos sem vagyok, szavakon fagyizom meg gondolatokon, és mégis erős kézben tartom azt, amit szabad, csak azt engedem meg nekem, amit megengednék magamnak egy másik napon, sem többet, sem kevesebbet, pedig szeretném a mindent kérni hisztiben és mosolyogva egyszerre, a kívül hideget és belül meleget, de nem lehet.