százötös

– Jön velem? – Persze! – jövök a százötössel a Gyöngyösi utcától a belváros míves szívébe, Gyöngyösi utca, Hősök tere, Clark Ádám tér, a város szíve, valahogy így vannak a szakaszok, amiket nem ismerek vagy általában legyaloglok, vagy soha nem is járok arra, netán vasárnap délelőtti sétán, no mindegy, most látom egyben. A Gyöngyösi utcától a Hősökig különösen beleélem magam, mert sohasem járok arra, de hallani már hallottam, miként mehet ott. Hallani hallottam, de megtudni igazán sohasem fogom, maximum ráérezni, hiszen én nem nőttem föl ott, én ahol fölnőttem, az a Hősök tere – Clark Ádám tér – vasárnapi séták viszonylat, annak a nagybetűs pesti, urambocsá' angyalföldi élethez semmi, de semmi köze, de azért az ablakon át megérzem azt erősen mégis, terek, telepek, a Béke utca harcai, sör a sarkon, karc az arcon, miegymás.