a dóri nagymamájának

Szóval az, hogy kiderült, mi van Dórival. Dóri, amikor megismertem, az első padban ült, udvariasan mosolygott, mosogatott és mindig kész volt a házija. Dóri most is az első padban ül, udvariasan mosolyog, mosogat és kész van a házija, úgy tudom, megcsinálja, amikor nem az aluljáróban dolgozik vagy nem varr éppen, csak amikor nem tud egészben mondatot mondani, akkor pánikol, össze-vissza hullanak és töredeznek a szájából a szavak, összerezzen a csengésükre, pánikolnak alá a szájából a szavak, én meg csak nézek és tördelem a magam szavait, hogy melyiket is mondjam majd egyik nap neki. Aminek lehet, hogy semmi értelme nem lesz. Borzasztó lehet Dóri nagymamájának… nem, az még nem, hanem inkább Dóri anyjának az anyjának lehet borzasztó lenni.

[– Anya, terhes vagyok…
– Ó, ég! Megtartom.]