sivár környezetek

Sivár környezetek. Betegesen vonzódom a sivár környezetekhez, ez van a fölmentésemre írva. Végtelen telepen lakom, a tv-tornyok véreres szemmel követnek, amerre járok. Rengeteg panel, rácsokat tükröző ablakok. Átjárók; a szemétledobók zuhanó zsákjai a falban, a kukatárolók szaga nyáron. A villanyoszlopok csúcsán megcsillan a hold. A szívem zakatolni kezd egy heveny piros és lila tag láttán, jegyzem mélyen a teek-eket és az y42-t. Egy lakókocsikban meghúzódó negyed egy e-mail-címben, amit szeretek. Egy férfi, aki keveset kérdez. Bret Easton Ellis simple present-jei, csupasz tények a dizájnerfürdőszobában folyó élettelen könnyekről az élükre vasalt nadrágok szárán, a Nullánál is kevesebb, Az informátorok. A motor zümmögése valamelyik boulvardon üres délelőtt. Nyolcadikban fogalmazást írok a Külvárosi éjről, fölolvastatik az osztály előtt. Nem értem. Értem, hogy nagyon jó vagyok, a legjobb vagyok, de nem értem, ők ebből mit értenének. Kérdő tekintettel olvasom a füzetem, elsötétül benne a külvárosi ég. Egy vörösre pállott, tálcányi törött tojás a járda mentén. A metróépítés pora. A lomhán kérdező semmittevés.