Vicces, ahogy szokott, nagypofájún dörgöli az orrom alá, hogy vele kivételezni illett volna ismét, ahogy szoktam, majd sarkonfordul és elmegy, más vicceskedő nagypofák után nézni, és akkor mond valamit, vagy az nem tetszik, ahogy görbül a háta, valami göcsört van ott, valahogy a tér-idő kiesett, és akkor ránézek a barátjára, a szája szélén neki is görcs, idegenkedő kékes színezet, és válaszol, hogy igen, jól látom, ez most komoly, ez komoly.
2010/04/08
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment