– Nocsak, nocsak! Nocsak, nocsak! – járkál, kidülleszti a mellkasa fölött a hangját, és ezt mondogatja. Kihallottam már a hétfői levegőből is.
Kő kemény. Amikor elfordul, hosszasan matat egy lapért a polcon, nevetek. Nevetek, s írok. Dolgozom, mondom.
2010/05/19
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment