látnunk elég

Milyen szép férfiakkal kirándultam. Férfiakkal meg fiúkkal. És a lányok, a színes ruhák, hetyke szavak, a napsugaras tetoválás. Meg a zöld, pipacsos-margarétás búzamezők, a fenyőtűkre eső szűrt napfény, a ház a hegyoldalban. A padlizsánkrém meg a sörök, citromos és ászokok, az édes, mert a burgonya egyre inkább édes, paprikáskrumpli. A parázs, a rekkenő hőség, az olaj a tűzre, petróleumlámpák hada. Az ufó-jelenség, a vég nélküli keringőzés a réten, a félelem a sötétben, a halványodó ég alja. A repedező kéreg az úton, a mezít lábunk, a földből fölfénylő Hartmann-vonalak. Amit látnunk kell és amit elég nem. Elég? El.