Be lehetett (kellett?) volna ugrani a kőkerítés és a szalagkorlát között a Dunába, annyira hívogató az a sok víz. Elég gyorsan elsodort volna, valószínűleg nekicsapódtam volna a falnak, vagy valamelyik tábla rúdja köré inkább, egy sebességkorlátozás vagy stop, az stílszerű, vagy ha az nem, akkor egyszerűen a beton, ne feledjük, közel van a szint, ahol az autók járnak. De nem, nem ugrottam, nem is akartam, csak imádom a szagát, óriási szaga van az iszapnak, még úgy is, ha folyik, és hát most napok óta csak ömlik, ömlik az iszap, én meg ott tekerek mellette minden reggel. Szembe meg vakít a fény.
No comments:
Post a Comment