Gyakoroltuk ma az órát a tizennégy-tizenöt évesekkel, és mondták, hogy ők azért még, hiába is várunk tőlük mást, még gyerekek, és akkor öt percig, harminctól harmincötig vihogtak és magyaráztak nyígva, hogy a noon az nuni-time, főleg, ha éjjel van az a tizenkettő.
Én ezzel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, mert el szoktam engedni az ilyesmit a fülem mellett az asztallapra somolyogva, de öt percig, kérlek, öt perc nagyon hosszú, úgyhogy megpróbáltam benntartani, de a lépcsőn lefelé már eltakartam az arcom és mikor kiértem az udvarra, a Tamás vállán robbant a nevetés. Aztán vissza kellett menni, és akkor már csak beszélgettünk, hogy hogy is van ez a gyerek- meg a felnőttséggel, ki hogy jön zavarba.
Én ezzel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, mert el szoktam engedni az ilyesmit a fülem mellett az asztallapra somolyogva, de öt percig, kérlek, öt perc nagyon hosszú, úgyhogy megpróbáltam benntartani, de a lépcsőn lefelé már eltakartam az arcom és mikor kiértem az udvarra, a Tamás vállán robbant a nevetés. Aztán vissza kellett menni, és akkor már csak beszélgettünk, hogy hogy is van ez a gyerek- meg a felnőttséggel, ki hogy jön zavarba.
No comments:
Post a Comment