Október eleje… a villamoson ültem, a 4-es-6-oson. A Váci úti fölüljáró alatt hátbavágott a lét könnyűsége. Két éve is volt ilyen, az kényszer volt inkább, mint kívánalom. Ma meglepetés, egy könnyű, légbőlkapott ajándék villámcsapás; az isteni szikra. Alig bírom el. Fejbekólintott tegnap, tíz órát aludtam, ma járni alig tudok. A napfény visz meg az evőkanál cukrok, itthon egy órát fekszem az ágyon a bizsergés nyomása alatt. A lét elviselhetetlen könnyűsége, a szabadság ereje leteper.
No comments:
Post a Comment