kifelé, befelé között

Ez a simára törölt tabula rasa csúszós és kiszámíthatatlan, mint a jég. Nem tudom, merre kell menni, nem tudom, hol a bucka, amin föl lehet bukni, nem tudom, hol a gödör, ami tulajdonképpen egy hegy, csak befelé, a kifelé mutatott félelmeink talán egy inverz jéghegy, lángoló kemence talán. A kint, a bent, a nem menekvés, a kirakatolt barlangba húzódás. Rosszul vagyok, pedig tudom, a kifelé mindent adó fehér, a befelé mindent fogadó fekete lyuk közötti féregnyúlvány valójában a nirvána, ahová megállíthatatlanul tartunk. Megállíthatatlanul és semmit sem látva.