És akkor életemben először leszálltam Rákosrendezőn. Volt egy kaller, aki figyelmeztetett, hogy ne lépjek a sínek elé, volt egy leszálló pár, akiből a fiú fölajánlotta a lánynak, hogy alhat az ő helyén, addig ő alszik majd a házban valahol máshol, volt két fiú, akiből az egyik dühödten rugdalta a peron mellett a padot, majd mindketten leültek rá, és volt két leeresztett sorompó, amin nem is megy át sohasem autó, mert ott egyszerűen a főút vesz kanyart. És volt a Tatai utca, és azon én hazasiettem gyorsan.
2 comments:
Megy ottan át autó, csak ritkán, mert kb. fél óránként egyszer engedik fel a sorompót és inkább kerül mindenki. És ja, az út vonalvezetése is olyan fura, kanyarodásra inspirál, pedig meg is lehet állni és várni a sorompóra. :)
Lehet várni, de nem kell és nem érdemes, bármilyen sorrendben!
Post a Comment