Megyünk ezeken a tájakon, soha nem volt az enyém, és mégis értem, sitthalmokon vágunk át és téglaporon, beóvatlankodunk hívatlanul szegény udvarokba és azt mondjuk, helló, ti nem vártatok, és mi is csak úgy nézünk benneteket, mint kis eltávolítható lakóit e másvilágoknak, ahol hívatlanul, valami hátborzongatóra kíváncsian topogunk. Aztán egy Chryslert fényképezünk a Szabolcs utca békésebbik végén, palástolandó, hogy valójában a céltalan kalandok keresésén kívül semmi igazi, semmi sajátunk nem vezérel ott: semmi valóságos múlt, ám valami lehetett volna jövő.
No comments:
Post a Comment