a folyóbor

A folyó, a folyóbor, a nap, a tó.

az átellenes csúcsán

És egy napon a két háromszöged oldalai egymáshoz simultak, és ott találtam magam szemben veled, a rombusz átellenes csúcsán a szakadék fölött, melybe úgy zuhant be az az átló, mint a Szent Lajos király hídja, belezuhantak az ideák, bele a hangszerek, és most legföljebb csak hangos szavakkal illetjük egymást, semmi érintés, semmi szeretet.

zavarban lenni csöndben

Zavarban lenni csöndben tűnik a legbiztonságosabbnak, a nagyhangnál százszor biztonságosabbnak.

kedvesnek kell

Hozzád nagyon-nagyon kedvesnek kell lenni – mondja nekem.

háromszög

A szerelmi háromszög maga a pokol.

A szerelmi háromszög egy kísérlet.

A szerelmi háromszög egy kávéházi terasz.

Mondtuk hárman háromféleképp.

felkészülünk

Felkészülünk mindenre, mert lehet, hogy holnaptól semmi se lesz. De lehet, hogy megszokottan molyolunk tovább.

sivatag

Törött homokórák. Sivatag. Sárga sivatag, vörös ég. Sárga ég, vörös házfalak, aranyzöld alakok az ikonon. Jobbról a sötétkék tenger.

A nyár első, hosszabb snittje, aláfestő zene: dorombra.

jó, jó, jó, jó

– Na, muti, milyen lett?
– Jó. Látod, itt van, jó, jó, jó, jó. Az jó, nem?
– És te tényleg nem számítottál erre?
– Hát…
– …aszitted, annyira hülye vagy? Hogy nem vagy képes rá? Vagy a többiek annyira hülyék? Hogy nem látják, hogy képes vagy rá?
– …igen-igen, hogy a többiek…!
– Hülye.

első eladott

A festődinasztia ifjú sarjának első eladott képét birtokolni igen jelentős dolog – erősködik a sarj.

ma s ezentúl

Elvileg ma van az a nap.

S ezentúl?

a radnóti-életművet

Eszter a Radnóti-életművet mondja, idéz térképet, tájt, átfordult, és mikor föláll, akkor ezt visszategyem?, szömörgünk a szemünk sarkában kicsit.

monszuntépázta esernyőkről

Harminchárom fok van, és az ausztrál kukákba hajított,
monszuntépázta esernyőkről álmodozom.

otthon

Virágot öntözni éjjel otthon.

nem látod

– Utálom! Utálom, utálom – kiabálja rekedten, táncol a szembejövők karján, és a sokkal-sokkal fáradtabb a nyaka a súly alatt, mint valaha volt. Hát nem látod, hogy szenved. Menj, szeresd már. Ne verekedj érte, csak menj. Ne igyál és ne verekedj.
  
Néztem a hajnalt a Duna felett Verőcén, a lábamnál a víz a kőkerítést verte.

vonaton a kulisszák mögé

A vonaton lejegyzetelek valamit a sínek téli és nyári szagáról, a nyáron fölhevült vas szagáról, a télen a jeges acélhoz tapadó nyelvünk cafatainak szagáról, és megpróbálom ügyetlenül hozzátoldani a tanulságot, miszerint a télen a házam alatti randiról menekültem a Duna kanyarába, most meg figyelni megyek, megnézni, hogy ez az élet miért olyan, amilyen, miért olyan, mint egy örökre készülő, végítéletet nélkülöző film, benézni a kulisszák mögé megyek, mert a kulisszák mögött látható a valódi film, döntök, még bőven nem a vonaton ülve.

harmincas éveiben

Harmincas éveimben kezdtem megőrülni igazán – mondja Alba Hyseni.

a zríből kivezető

A zríből kivezető út eleje a zríben magában van.

hogy készítsek

Hogy készítsek olyan jó képeket, mint a múltkor. Portrékat. Mint a múltkor.

bort beszélni

– Gyere, valami fontosat akarok mondani, bocs, hogy megszakítalak, nem szoktam ilyet, csak ez most nagyon fontos. Figyelj, vegyél egy bort. Tudok egy helyet. Figyelj, menj el a… tudod, ott szoktam venni, ott a Bajza utcánál. Jó? Vagy…? Igen? Igen? Tényleg? Igen?

– Igen, tudok venni két liter bort, igen, a házam mellett például. És egyáltalán… mikor volt az, hogy ne tudtam volna megvenni akárhány liter bort? Szerinted?

Mit metaforálunk, mit metaforálunk. Így nem lehet beszélni.

írhatnak

– Tanárnő, amikor a hasznos találmányokról kell írni, írhatok a repülő szőnyegemről?
– Persze.

*

Decemberben elkapja félmondatom egy másik repülő. Írhatna könyvet a színes mintázatokról, a nyúlon túlról. Előkerül pár kristályos töredék. Szerkesztője a virágos kert, a zóna jó ismerője.

*

Kezdem megérteni, hogy ott valóban a halál torka volt.

padlizsán, paprika, paradicsom

A délutáni jelenetben az almáról és a padlizsánról beszélünk, és a szemünkben van kódnyelvünkhöz a felirat. Ott olvassuk utasításban azt is, hogy mikor kell elröhögni magunk. És akkor elröhögjük tényleg. A tételes lista ötödik fokán. Paprika, paradicsom.

a hiányzókat

Számba venni százszor a hiányzókat, a hátrahagyottakat, a lelépőket, az elfeledetteket, a dobbantókat és a kidobottakat.

semmi keresnivalóm

A pendrive-ja – egy kulcs – kiüti a számítógépemet. K. O. A pendrive-ja egy kulcs, de engem a merev levegőjű katakombákba vezet. Nincs nekem ott semmi keresnivalóm.

cselőtepuszta

– Cselőtepuszta?! Jobb, mint Cselőtepuszta? Cselőtepusztánál jobb pedig nem lehet – lemondóan és mint akik jól ismerik az időtlenséget, az időtlenséget a másik tekintetében, bólintunk.

políroz

– Ne haragudjon, polírozok – törölgeti a fekete kezét a rongyba, és kezdek emlékezni a szarvasfaggyú savanykás szagára az egymásba csúszó para- és fémmel ölelt fekete fán.

könnyed végtelen

Origónak tekintem azt, amit érzek, a kacagva sértődést, ha elég messziről nézem, valóban egy nulla, bemérem, hogy hol lebegsz ahhoz képest éppen tiszta kékben, és megpróbálok úgy helyezkedni, hogy ne billenjen sehova az átfogó két végén a háromszög sarka, ami a hegyes mindenpercek a tompa mindennapokban. Nem döntök el előre semmit és nem írok programot, demonstratíve levonom a zászlót két harsogó vicc között, kezdődjön el hát a könnyed végtelen, amibe, jobb, ha belátjuk, tartunk.

eszement jól

Utánamszalad egy srác az utcán, tükrözi a nyarat az arcán a veríték, csak azt akartam mondani, hogy eszement jól áll neked ez a fölső. Narancssárga trikó. Fél óra múlva egy bemindenezett srác kap vadul a hátamba, csattan az anyag a hátamon, csak tüzet akar kérni.

június másodika, nyár

Június másodika, nyár van. Idén ilyen hűvösen és nyomottan kezdődik a nyár. Harminckét és egynegyed éves vagyok, túl mindenféle megdicsőülésen és buktán. A bukták átveretések és bukások a fényekkel turbózott, nagyon nagy hegyről, amiről számos ízben kiderült már, hogy kártyavár. Az átveretések az ajándékok, melyeket sunyin, a megszabadulás kedvéért adtam könnyek közti bölcsességekbe csomagolva. Az ifjúkori emlékeim is majd tíz évesek. A gyermekkori emlékeim szépek volnának, ha nem lengené be őket egy sárgás organza fátyol, a depresszió. Tisztánlátónak kellett volna lenni, és sokkal bátrabbnak gyerekként, dehát ez nem így volt. Csodállak téged, mert neked ez megy, te dühödben inkább szétvertél egy szekrényt a folyosón. Én csak ültem bután, elhittem, hogy én vagyok a rossz, és reménykedtem, hogy majd kiderül, hogy nem. Igaz, így sok fölösleges arcra eséstől végül megkíméltem magam. Az arcraesések nem a padlón történnek, őrjöngés és sivítás helyett manapság csöndben nyelek, ez jár ki a felnőtt embernek. A szívem egy megtépázott halászháló. Ki s be úszkálnak rajta a halak. Hadd úszkáljanak. Némelyiket meg is siratom, óbégatom a sötét eget ezerrel, aztán kinevetem a magam és az ő ostobaságuk, mikor hajnalodik, mert nem is gondoltam soha olyan igazán komolyan. Elmúlt rég a vadászösztönöm és a vágyak pezsdítő ereje. Harminckét és egynegyed évesen még mindig kíváncsian firtatok, de már tudom, hová ne nézzek. Érdekel az űr, a sivatag és a korallok, aki e csodálatos dolgokról őszintén beszél, térdremegve hallgatom és talán értékesen. A hétköznapi őrület érdekel és a parti föveny, ahol a homokba és elveszítve mindent csak magunkba harapunk; a börtön, ahol önmagukon kívül semmit nem jelentenek a kimondott szavak, mert az a végállomás; a Csendes-óceán, ahol véget érnek a csaták. Nyár van, hűvös és sallangoktól mentes, és imádkozom, hogy csak önmagukért teljenek ezentúl a nyarak.

féreg

„Egy féreg. Az utolsó ember, akiben megbíznék.”

a szerelem

A szerelem a nagyság.