3. Elmegyek, feltéve, ha te is mész

– Van ez a buli este – Réki egészen közel hajol a tükörhöz, hogy a pórusai mélyére ásson.

– Tudom.

Elhátrál a tükörtől. Kezdődik megint.

– Aha.

– Én a Pistiékkel megyek. Bocs, de már három hete meg van beszélve.

Megigazítja a fekete garbón a vékony aranyláncot.

– Oké, értem. De ez is három hete meg van beszélve. És azt mondtad…

– Mi, mit mondtam?!

– …azt mondtad, lehet róla szó.

2. Olyan gyönyörű vagy!

– Olyan gyönyörű vagy! – kiáltott föl, és megrezzentek a konyha polcán a tányérok és a poharak. Réki kezében megállt a kanál, a szemöldöke fölszaladt, és egész borsóstul lenyelte a levest. A fiú vele szemben elsápadt, oldalra sandított, jobbján tátott szájjal nézett rá a Pisti, baloldalt egy felsőbbéves magyarázott hevesen egy szemüveges srácnak, de a kiáltásra egy pillanatra odakapta a fejét.
– Nem hallottatok semmit – sziszegte Karesz, majd a tányér közepére csapta a kanalat, fölállt és kiviharzott az ebédlőből.
– De… én hallottam – nézett rá Rékire Pisti. Nagyon, igazán kérdőn nézett rá. Réki nem kérdezett semmit. Csak nézett rá hosszasan vissza.

1. Jó munkát ajánlottak neki

– Ulánbátor. Ulánbátor, Ulánbátor, Ulánbátor – brummogva rakják egymás után nagy tappancsaikat a szavak. Fölhívja a Pistit. Kelletlenül veszi föl.
– Bocs. Helyzet van. Megkaptam.
– Mi?
– A melót… megkaptam.
– Azta!… Lebeszéltétek a lóvét, mindent?
– Aha. Oké minden. Kapok előleget.
– És… mikor indulsz?
– Három hetem van.
– Az jó, haver, az jó. Az elég.
– Kocsival megyünk.
– Kocsival?
– Moszkvától. Ott vesznek föl. A sofőr meg a helyi erő.

II. Hét kis történet

1. Jó munkát ajánlottak neki
2. Olyan gyönyörű vagy!
3. Elmegyek, feltéve, ha te is mész.
4. Bolondnak nevezett, nem?
5. Semmi mást nem vacsorázott, csak levest.
6. Le akarsz ülni?
7. Épp terítettek, mikor leesett a tányér.

(A Dohár-Verasztó-féle Kis Angol Nyelvtan példamondatai után)

30. Önarckép

\Ö/




(Don't forget Edvard Munch!)

29. Fekete-fehér

Tinédzserkorunk végén rájövünk, hogy a világ nem fekete-fehér, még csak nem is a szürke különböző árnyalatai. Aztán felnőttkorunkban rájövünk, hogy a világ valahol mégiscsak fekete-fehér: beleoldódnak a végletekbe nem csak a szürke különböző árnyalatai.

28. Virágok

A kikericseket megírta Apollinaire,
az ibolyaszín, redős gyűszűvirágot Rimbaud,
hát mit szedek neked betűfont kosaramba, te
alig, csak álmaimban létező?