születésnap

Ez ugyanazon a napon történt, mint amikor Ványka elvitte a Lada klubba az  ő drágáját. Az ajtó előtt megállt, kihúzta magát, Másenyka ragyogó szemébe nézett, majd lenyomta a kilincset. A röhögésre nyíló szájakat egy mondattal tömte be:

– Születésnapja van – a röhögésre nyíló szájakban megállt a levegő, a férfiak megütközve bámulták, ahogy Ványka szépen becsukja maguk mögött az ajtót, és Másenykát a középső nagy asztal fejéhez tereli.

– Ülj itt le – mondta neki. Odalépdelt a pulthoz, kért kétszer két deci vodkát, fizetett. Csak úgy szuszogott a döbbenet a Lada klub falai között.

Odavitte a két vodkát az asztalhoz, az egyiket Másenyka kezébe nyomta.

– Igyál – Másenyka, a szemét végig a Ványkáéba függesztve, kortyolni kezdett. Amikor az első könnycsepp megjelent a vöröslő szeme sarkában, már csak a pohár üres fenekén át nézte.

Leeresztették a vállukat a férfiak. Az olajos rongyok újra dörzsölődni kezdtek.

– Ha itt akar, hát legyen… – morogta vén fogai között Szergej, és a zsebében egész napon át gyűrt cetli tanulmányozásába kezdett. – A múlt héten két gyertya és egy porlasztó. Ma egy tömítő… – pedig neki a Kolja váltókara kéne. – Egyre pökhendibb ez a Kolja – morgott, mormogott tovább. Másenyka pedig nézte, borzongva bámulta az olajoskezű férfiakat.