– Aztán mi van Jekatyerinával?
– Vele…? Hosszú hetek óta minden reggel kijár a Berd partjára a kacsákat etetni. Összegyűjti a konyhaasztal tetejéről a morzsákat, és a kesztyűjébe söpri, majd a Berd partján a kacsák elé szórja. Beszél is hozzájuk, halkan énekelget, és mélázva nézi a fodrozó vizet.
– Jól van ez így – Nagyezsda bőszen bólogat, és nem törődik vele, hogy Tolja tekintete a másik asztalnál egészen elfelhőződik. Felhőződik mindig annyi mindenkié. Miért pont a Toljáéval törődne.
– Jól. Meg hát… láttam én ott valami alakot sertepertélni a Jekatyerina lépcsőháza előtt – folytatja a széles vállú, parfümfelhőbe burkolózó asszony.
– Nocsak?!
– Ki tudja, ki volt… sertepertélt, ide-oda tekintgetett, aztán beült az autójába, és elhajtott. A motort nem is állította le.
Nagyezsda egészen kipirul az új hírek hallatán.
– És milyen autó volt az?
– Volga. Volgája van az ismeretlennek.
No comments:
Post a Comment