egy kötél ellibben

A lakás elkezdte lebontani magát körülöttem: ma (meg) leszakadt a fregoli. Elkorhadtak a régi kötelek, és én elvágtam a maradék újat, ami tartotta. Lesz majd egy szárítóm a napon, az ablak előtt (nagy esemény: anyám újságolja, hogy besüt hozzám, így nyár elején, minden kora délután a nap. S tényleg. A konyhába is, ha kitárom az ajtót, szemből kap gellert a másodikon, valami bejárati ajtó rácsai közül tör ki és nyal be).

Norvég barátom igen megcsodálta az elmés szerkezetet, amikor itt járt: hogy a kötelek, meg a csigák, az ember szolgálatára, s hogy mind a plafonon…! Nagyon könnyű egyébként, a karomra libben, meg sem ijedek.